Címlap Állatvédelem Állatvédelem Devecser-Kolontári állatmentés

2010.Október.10

Devecser-Kolontár

 
Már tegnap sok adomány került hozzám: Keresztes doktor Úrtól és Takács – Kaszna - Katától (rengeteg gyógyszer, kötszer) ezek mellé ma reggel Dorkától (Dorci2),  és Ilcsik Mónitól kaptam még azzal a megjelöléssel, hogy jó helyre kerüljön.
A következő megálló Vereben volt, itt Lilla adott kötszereket, hogy Farkas Zsuzsának juttassam le, ezzel még adós vagyok, sajnos „csak” Lakatos Bettihez került, nála átvehető.
Verebről tovább Lovasberény, Boráékhoz ! Borával, Timivel, Danival, négy nagy és három kisebb boksz-szal kiegészülve pedig irány Ajka.
Lakatos Bettinél leraktuk az adományokat, itt találkoztunk Olivérrel és Tamással, akik szintén tetemes mennyiségű adományt hoztak. Három autóval indultunk tovább, nem kis kétséggel vegyes félelemmel Devecser és Kolontár irányába. Az első akadályt simán vettük, bejutottunk Devecserbe (Maszlay Bettin a vöröskeresztes póló és az, hogy mi is hozzá tartozunk sokat segített), azt hittük Devecserben, hogy ez a pokol, ennél rosszabb nem lehet (de lehet), mindenhol katonák, rendőrök, fehér speciális ruhában, maszkos emberek.
Na, akkor egy kicsit megijedtem ( -tünk). Mivel szerettünk volna a legrosszabb helyre eljutni először elindultunk Kolontárra, Tamással és Olivérrel megegyeztünk, hogy kb. 10%-ot adunk annak, hogy bejutunk Kolontárra. Egyszer csak elértünk egy rendőrségi ellenőrző pontra, ahol egyenlőre nem engedtek tovább. Nem hiszitek el, hogy miért!  Képzeljetek el egy iskolás csoportot, akik egy városban a buszból kiszállva éppen egy helyi nevezetességet néznek meg. No hát iskolás csoport nem volt, meg nevezetesség sem. Ezek a jó emberek külföldi sajtósok voltak és egy, a szántóföldön lévő, az iszap által elsodort autót filmeztek-fotóztak. Végre megindult a sor, Betti beszél a rendőrrel, Ők tovább, minket megállítanak, „hova-hova”? Mi meg mondjuk, hogy mi járatban (bevallom, hogy hazudtunk), rendőr hátra néz a csomagtartóba és megkérdezi, hogy kereső kutya van-e a boxban, én meg csak a „bajszom” alatt hümmögök…..mehetünk tovább…….(a box tök üres volt, nyilván). Kolontáron vagyunk.  
Be vagyok sz@rva, de közben nagyon is örülök, hiszen ezt akartuk. Tegnap meg ma reggel persze mondta mindenki, hogy „áááá az le van zárva, kiürítették, be sem engednek, zónán belül senki sem mehet….stb.”
Gyors át öltözés, Nekem egy kicsit szüttyögősen megy, nagyon profi „gúnyát” szereztem, egyben van a gumicsizma a ruhával, mindez gumiból ( 2 számmal volt nagyobb a mérete). Lakatos Bettivel találkozunk a Vörös Kereszt központjánál, Boráék kapnak még speciális fehér ruhát, meg maszkot. Mehetünk. Kolontár bizonyos részeit nem érintett a katasztrófa, tiszta fehér falak, rendezett kert, aztán elindultunk a híd felé. Már a híd előtti részen is voltak olyan házak, mint amiket a tv-ben látni, de így ott lenni………………az leírhatatlan.
Szóval Bora, Timi, Betti, Olivér, Tamás és én, elindultunk át a hídon azzal az eltökélt szándékkal, hogy, ha találunk, élő vagy halott állatot azt kihozzuk. A híd előtt egy csillagos katona felhívta szíves figyelmünket, hogy, ha meghaljuk a szirénát, akkor a templomdombra fussunk, megnyugodtam, van sziréna, meg van gumiruhám, ami nagyon nagy rám. Kettesével, hármasával kutattuk át a házakat, kiszolgáló épületeket, terménytároló házakat.  Amit ott láttunk azt nem lehet leírni, nem lehet szóban elmondani. Az durvább mindennél, Kolontárnak ezen a részén vége mindennek, itt nem számít, hogy 20-30 centiméter termőtalajt eltávolítanak, ide NEM tud visszajönni senki sem.
A továbbiakban lehetőségem lett volna egy mezei egeret megmenteni, de sajnos a gumi ruhámban lassan mozogtam. Se kutya, se macska, pedig mindent megpróbáltunk, halkan-lassan osonni és fülelni. Csapkodni-hangoskodni, hátha megugrik valami, ha megugrik, egy kutya vagy egy macska azt megfogjuk. Viszont „találtunk” öt tehenet (vagy az egyik bika volt?), a tulajdonos – később találkoztunk vele etette a bocikat- házának vége volt, de az istálló sértetlen volt, a volt  teheneknek enni valójuk és volt ivóvizes tartály is. Biztos, ami biztos NOE-s „kollégákkal” kiegészülve meg is etettük Őket, jó napjuk volt.
Se kutya, se macska, de megnéztük a házakat papagáj és hörcsög szemszögből is. Vagy a többi állatvédő végzett jó munkát vagy mi vagyunk vakok és süketek vagy az állatok annyira szétszéledtek, hogy még nem jöttek a házuk közelébe sem. Danival beszélgetve arra jutottunk, hogy – a retteneten kívül – valami nagyon furcsa……………….aztán rájöttünk, NINCS KUTYAUGATÁS, egy szellem falu, ahol nincs kutyaugatás, hátborzongató. Kifelé menet Kolontárról éppen a vasúti síneket rakták le, és megint találkoztunk az iskolás csoporttal, akik nevezetességeket látogattak meg.
Gyors tanácskozás és ruhacsere után (tokától-bokáig iszaposak voltunk) úgy döntöttünk, hogy Devecserben folytatjuk a kutatást. Devecserben egy nagy parkolóban találkoztunk a „kereső-kutatókkal”, ők mesélték, hogy kint szántóföldön több elpusztult kutya és egy bárány is van, az egyik kutyának lánc van a nyakán (ha nem lett volna, lehet, hogy megmenekül). A Quad-os srácok felajánlották, hogy valamelyikünket elviszik, hogy lefotózza a kutyát, lánccal a nyakán, mi annyival szerettünk volna többet, hogy ki is hozhassuk a kutyákat az iszappal elöntött mezőről. Az önként jelentkező Tamás és Olivér volt, azt hiszem ezt később megbánták. Ez egy lánctalpas quad volt, ami nagyon „hányta” a sarat-iszapot.
Mi, többiek sem tétlenkedtünk elkezdtük felderíteni Devecsernek a súlyosan elöntött részét. Nem volt egyszerű dolgunk, mert sokkal óvatosabban mentünk be portákra, állatok után kutatva. Több lakos mondta, hogy már állatvédők elvitték a kutyáját-macskáját, ez megnyugtató volt. A falu legszegényebb részén végül ráleltünk egy anyamacskára és kölykeire, Danival rá is „vetettük” magunkat, fél sikerrel, mert csak az egyik kölyköt sikerült elkapnunk, a másik és az anyja bemenekült a susnyásba. . Tettük ezeket azért, mert ivóvíz nincs sehol a környéken, a pocsolyák is vörösek. Azzal hagytuk ott Őket, hogy van vizük és száraztáp, egy-egy tálban. Sajnos így is több órás keresgélés eredménye egy cica, egyébként sok-sok macskát láttunk a házaknál, de lehetetlen Őket megfogni, talán be kellene csapdázni. A nap vége felé visszamentünk a parkolóba, ahová az önkéntesek éppen megérkeztek, talpuktól a fejük búbjáig vörösen, de sikerrel jártak.
Hazafelé jövet még kaptunk telefont, hogy vörös iszaposan egy kutya szaladgál a 8-as út mellett, Boráék mentek utána, de nem tudom, hogy meglett-e. A kiscica neve LUGOSI BÉLA lett volna, mert a Dani vérét vette többször is, de kislány a cica. Orsi még ma este bevitte a rendelőbe és megfürdette, megetette, ellátta.
 
 
Szavazás!
Honnan ismeri a BOXI állatorvosi rendelőt?
 
Névnaposok
Ma 2017. december 14., csütörtök, Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
Ki olvas minket?
Oldalainkat 9 vendég böngészi